Életmentő fordulat – biztonságos pancsolás kicsiknek

Víz alatti móka

Talán ismerős a helyzet: a családi nyaralás során a medence szélén ülsz – és állandóan aggódsz, nehogy egy pillanatra is szem elől téveszd a pancsoló gyermekedet. Alaptalan az aggodalom? Sajnos korántsem. 2019-ben világszerte 236 ezren fulladtak vízbe, és a gyerekek különösen veszélyeztetettek ebből a szempontból.[1] Ennek tükrében hasznos lenne, ha a vészhelyzetben az apróságok is feltalálnák magukat. Ez már 6 hónapos kortól lehetséges, miként az alábbi cikkből megtudhatod.

Németországban a legtöbb gyerek 4-5 éves korában tanul meg úszni – ez a statisztikák fényében meglehetősen késő. A medencében vagy a tóban gyorsan megesik a baj. Az elhivatott úszásoktató, Alina ezen a helyzeten akart változtatni. Ezért megalapította az Otterkids (vidrakölykök) nevű úszóiskolát. Az iskola növendékei szokatlan módszerrel tanulnak, de annál eredményesebbek. Itt nem dobják be a gyerekeket a mélyvízbe, mint ahogy néhány helyen szokás abban a reményben, hogy majd kievickélnek valahogy. Alina ehelyett nagyon óvatosan indít, de éppen azért tud már ilyen kicsi gyerekekkel foglalkozni, mert lépésről lépésre halad.

A hozzá érkező gyerekek egy részének nemigen van tapasztalata a vízzel, vagy akár fél is a szokatlan közegben. Az ilyen csöppségek eleinte egy darabig csak pancsolnak, míg „komolyra” nem fordul a dolog. Csak azután kezdődik az életmentő gyakorlat. Bonyolultnak hangzik, de egyáltalán nem az. Annyiból áll, hogy a gyermek megtanuljon a vízben a hátára fordulni, hogy levegőhöz jusson – és addig lebegni a víz színén, amíg segítségére nem siet valaki. A kezdő tanfolyamon, amelyen a gyerekek hat hónapos koruktól vehetnek részt anyukájukkal vagy apukájukkal együtt, először szárazedzéssel indítanak. Az a kulcskérdés, hogy miként megy az átfordulás. Azután a szülő és gyermeke ugyanezt a vízben is gyakorolja. Ez nagyon intenzív tréning, mert miközben Alina körbejár és szükség esetén tanácsokkal segít, a családok tovább gyakorolnak. Ezért elég is egyszerre fél óra. Körülbelül ennyi ideig tudnak ilyen korú gyerekek koncentrálni. És egy idő után elérik az eredményt: a gyermek önállóan fel tud feküdni a hátán a vízre, mert bízik a saját képességeiben, sőt megszerette a vizet.

A módszer elsősorban az Egyesült Államokban elterjedt, ahol sok embernek van medencéje a saját kertjében. Ezért különösen fontos, hogy a gyerekek úszni tudjanak. Ugyanis a fürdőbalesetek gyakoribbak, mint gondolnánk, akár sekély vízben is. A medencébe vagy tóba pottyanó, és vízbiztossággal nem rendelkező gyermek pánikba esik, és nem tudja, mi történik vele. Nem tanulta meg, hogyan kezelje a helyzetet. Ennek megelőzésére Amerikában, Hollandiában, Svájcban és Angliában sok gyereket már egyéves kora előtt beíratnak úszótanfolyamra. Németországban viszont még viszonylag újdonságnak számít a babaúszás gondolata.

Ha már jól megy a vízen lebegés, és a kicsi sikeres vizsgát tett, akkor anyu és apu nélkül folytathatja a gyakorlást. Ha már tud járni, akkor meg tud tanulni krallozni is – ez döbbenetes, pedig igaz. Ugyanis a krallozás hasonló lábmozdulat, mint a járás. A karmozgást ekkor még nem kell megtanulni – a gyermek leszorítja a karját a törzséhez, vagy összetett tenyérrel előrenyújtja, így nyílként fúródik a teste a vízbe – ahogy jólesik neki. A feje a víz alatt van. Így a kicsi megtanulja, hogy vízszintes helyzetben legyen, hiszen így lehet a leghatékonyabban mozogni a vízben. Amikor elfogy a levegője, a gyermek újra a hátára fordul, ahogy már korábban megtanulta. Vagy rögtön háton kezd úszni – ami sokkal kevésbé fárasztó, mint például a mellúszás. És a hátúszás tényleg minden gyereknek megy.

A kicsik fokozatosan megtanulják, hogy hátukra fordulás helyett a fejüket oldalra fordítva vegyenek levegőt, ahogyan gyorsúszás közben szokás. 3 és 5 éves kor között végül a karmozgás is hozzájön. Ha van kedvük a folytatáshoz – és legtöbbször van! – akkor sorra kerülnek a klasszikus úszásnemek, de ezeket is átgondolt rendszer, a Smartfish módszer szerint oktatják.

Ennek során az úszásoktató minden mozdulatot elemeire bont és külön-külön gyakoroltat. Például a gyerekek búvártalpat kapnak, hogy ne kelljen olyan nagy erőt kifejteniük a lábukkal, így inkább a karjukra koncentrálhassanak. Csak akkor rakják össze az egészet, ha egyenként már minden elemet elsajátítottak. Így kezdettől fogva helyesen kivitelezik a mozdulatot, ezért később sokkal könnyebben fog menni nekik az úszás. Alina csúszdát, csónakot, és más játékokat is használ, hogy a sok módszer közepette ne szálljon el az öröm – ugyanis tudja, hogy a játékos tanulás a leghatékonyabb.

Ezért újabban már két QUADRO víziplatform is Alina felszereléséhez tartozik. Az úszóiskolások alig hittek a szemüknek, amikor meglátták a vízben a mászókát – korábban csak a kertben láttak ilyet! Nagyon tetszik nekik a szín. És végre volt mit nézegetni úszás közben – így könnyebben betették a fejüket a vízbe.

Alina már korábban is próbálkozott más vízalatti építményekkel, de mindig ingatagra sikeredtek. A QUADRO-val azonban maximálisan elégedett. A két platformot könnyű volt összerakni, és a medence alján elhelyezett súlyok gondoskodnak arról, hogy a szerkezet ne emelkedjen fel. Az oktatás végén Alina egyszerűen ki tudja emelni az építményeket vízből, mert nagyon könnyűek.

A két építmény közül az egyiken elhelyezett egy lemezt, amely egyszerűen levehető. Ezt Alinának gyártottuk le megrendelésre, az igényei alapján. Ennek köszönhetően a különböző életkorú gyerekek különböző magasságot használnak. A magasabb platform azoknak alkalmas, akik félősebbek. Ha ráülnek, majdnem olyan, mintha az otthoni fürdőkádban ülnének. Így a forgást is könnyen gyakorolhatják.

Ha leveszik a felső platformot, akkor nagyobb gyerekeknek alkalmas az építmény. Mindkét fokozat csökkenti a medence aljától való távolságot és megkönnyíti a kezdő úszóknak, hogy hozzászokjanak a mélységhez.

Ezt az úszásoktatási módszert Alina az Egyesült Államokban tanulta meg, amikor tíz évig ott élt. És rögtön meggyőződött a hatékonyságáról. „Németországban legtöbbször a mellúszással indítanak. Ezt nem tartom logikusnak. Egyrészt mert lesüllyed a láb, amikor kiemeljük a fejet, másrészt mert a mellúszáshoz komoly koordinációra van szükség. A vele próbálkozó gyerekek többségének például kimaradt a siklás, amely nemcsak erre az úszásnemre jellemző.” Ezért a klasszikus úszásnemek oktatása során a hatékony ritmust is oktatja.

A német Schleswig-Holstein tartományban található Horstban korábban senki nem ismerte ezt az oktatási módszert. Alina nem szokványos megközelítést is alkalmaz: a gyerekek megdöbbentek, amikor a tanárnő egyik nap arra biztatta őket, hogy utcai ruhában ugorjanak be a vízbe. „A vészhelyzet legtöbbször akkor következik be, amikor éppen nem fürdőruha van rajtunk” – magyarázza Alina. A gyerekek először szokatlannak tartották a feladatot. „Vajon ruhában is tudok majd úszni?” – merült fel bennük a kérdés. Elbizonytalanodtak, mert nagyon más érzés volt. De hamarosan megtapasztalták, hogy így is megy minden. És amikor Halloween alkalmával jelmezben mehettek órára, akkor átszakadt a gát. Nagyon élvezték a mókát. Ezért Alinánál hosszú várólisták vannak, pedig nem is reklámozza magát.

Az Otterkids úszóiskolában mindenkit szívesen látnak; testi vagy szellemi fogyatékkal élő gyerekeket is. Ennek érdekében a tanárnő elvégezte a Swim Whisperer továbbképzést. És néha az is előfordul, hogy nagyobb gyereket hoznak a szülők az úszótanfolyamra – mivel az Alinánál végzett kistesó már jobban tud úszni. Ilyenre is volt már példa.

A szimpatikus úszásoktató küldetésének érzi, hogy elterjessze Németországban és Európában a forgóúszást, hogy a legkisebbtől a legnagyobb gyerekig mindenki biztonságban legyen a vízben – és végre fellélegezhessenek a szülők.

Az úszás fontosságáról további információkat találhatsz a „Medence csúszdával: jó móka, hasznos fejlesztő eszköz“ című cikkünkben.

Alina úszóiskolájának weboldala pedig itt található.

Drowning. World Health Organization, 27.04.2021

Szólj hozzá

Felhívjuk a figyelmedet, hogy a megjegyzéseket közzétételük előtt jóvá kell hagyni