Lehet egy kicsit több?

Helene minden reggel munkába siet. A bejárathoz érve boldogan dugja a kulcsot a zárba, elfordítja, kitárja az ajtót és belép a saját birodalmába: a saját üzletébe, amelyről már régóta álmodozott. A valóra vált álmok egyike. Nyitás előtt még gyorsan felsöpri a padlót és elrendezi az árukat a polcokon, hogy a közben nagyon a szívéhez nőtt vásárlóközönség mindent könnyen megtaláljon: vékony és vastag, csavart és egyenes tésztát. És a bulgurt – hiszen az tele van tápanyagokkal. A kuncsaftjainak csak a legjobb és a legegészségesebb való. Ezért a gyümölcs is különleges helyet foglal el. Idén alma, banán, narancs és – az évszakhoz illően – szilva szerepel a kínálatban.

Helene alig írja ki szép kézírással és függeszti ki a mai napi árlistát, máris csöngetnek. Martha! Mindig ő az első vásárló. Helene kedvence. Váltanak pár szót az időjárásról, a családról és az élet ügyes-bajos dolgairól, utána egy gyümölcslé, egy doboz bonbon és fél kiló vaj kerül a szatyorba.

Jaj, ne! Martha otthonhagyta a pénztárcáját.

„Semmi probléma” – nyugtatja meg Helene. A régi vásárlóknak természetesen van hitele.

„Természetesen megbízom benned” - mondja Helene, miközben átnyújtja Mártának a szatyrot és mosolyogva búcsúzik.

Röviddel üzletzárás előtt még beesik az utolsó vásárló, mert elfogyott otthon a só. Amikor ő is távozik, Helene bezárja a boltot és ezt gondolja magában: mi lenne, ha ma este megvalósítanám még egy álmomat? Így, egyszerűen.

Alig várja Apát, hogy hazaérjen a munkából.

„Úúúúgy szeretnék egy kalózhajót!” – mondja a kis Helene. „Hatalmasat!”

Egy kalózhajót, semmi akadálya – gondolja Apa. Leül a rajzasztalhoz – végül is építészként dolgozik – és megtervezi a legszebb kalózhajót, amit két lánya, Helene és Martha valaha is el tudott képzelni. Széles hajóorral, az ananászból és kókuszdióból álló zsákmány számára sok raktérrel, hellyel a legénység, és ami nagyon fontos: egy híd számára, ahonnan Helene távcsővel kémlelheti a türkizzöld, széles tengert. Egyelőre nyugodt a tenger...

Lent, a gépházban Kathrin dolgozik. Anyaként azóta járja a világ tengereit, amióta csak Helene az eszét tudja. A többi kalózzal történő találkozások nyomot hagytak rajta: a jobb szemét fekete szemtakaró fedi, a szél és a déli tengereken tűző nap ellen fejkendővel védekezik.

De nemcsak legénységként szolgál a hajón. Néhány nappal később mezítlábas ösvénnyé alakítja át a QUADRO hajóját: a különböző négyzetekben más-más anyagon lehet végigsétálni: kavicson, puha füvön, nedves szalmán, babszemeken, liszten és fűrészporon. Ez nemcsak szórakoztató és pihenteti a lábat az egész napos fárasztó kalózkodás után, hanem különleges szenzoros élményeket is nyújt A legtöbbször cipőt hordó két kislány érzékeit egészen új szenzoros ingerek érik. Ez a kalóz vagy az eladónő egész testének javára válik.

Apa építész, anya gyermekterapeuta, a nagylány rendkívül fantáziadús, a kislány pedig mindig szívesen csatlakozik hozzá – ők négyen tökéletes csapatot alkotnak. Különösen, ha kéznél van a QUADRO. Így mindig ki tudnak eszelni valami klassz ötletet. Lengyelország szívében, ahol a család otthona van. Amikor átjönnek játszani a két kislány barátai, nemcsak azon álmélkodnak, hogy csúszda van a nappaliban. Helene üzletéért is nyomban fellelkesülnek és kiürítik a malacperselyt, hogy bevásárolhassanak nála. A plázába már csak ritkán járnak: leginkább akkor, ha QUADRO készletet lehet kapni. Annyi szuper ötletük támad az építkezésre.

Hamarosan meg is valósítják a szüleikkel együtt!

Szólj hozzá

Felhívjuk a figyelmedet, hogy a megjegyzéseket közzétételük előtt jóvá kell hagyni