Sivatagi móka …

QUADRO a sivatagban

A karaván lassan vánszorog a tikkasztó hőségben a homoktengeren át. Lépésről lépésre araszolnak az emberek és a tevék a hullámos dűnék mentén. Este aztán megállnak és tábort vernek a beduinok. A tevék lepihennek, az emberek összegyűlnek a tűz körül a végtelen sivatag közepén. Csendben élvezik a csillagos ég tündöklését.

… valahogy így fest sok világutazó álma. Djamila is rajong a sivatagért, és egész különleges ötlettel rukkolt elő: kitalálta, hogy el akarja vinni a játszóterét a sivatagba. A hetedik születésnapja előtt magabiztosan kijelentette a szüleinek: „Fel szeretném építeni a QUADRO-mat a sivatagban.” Mit neki lufi, papírtányér és habostorta?! Hiszen ő az Ezeregyéjszaka meséinek kastélyára vágyik. Mégpedig a sivatag közepén.

Apukája, Youssuf megvonja a vállát, és mindent és mindenkit elhelyez a terepjárójában: Djamila testvéreit, barátait és természetesen a QUADRO-alkatrészeket. Egy óra utazás után már homokon gördül az autó, de még nincsenek elég messze. Djamila megvárja, hogy a város eltűnjön szem elől, és csak ekkor kiált: „Álljunk meg! Itt szuper lesz.”. A karaván megáll.

A kislány előveszi a hátizsákjából a tervrajzot, kiteríti a homokra és kiosztja a szerepeket: „Amir, te leszel felelős a kék csövekért, Farid a pirosakért, Latif pedig a sárgákért.” Nadirára bízza a zöldeket, bátyjára pedig a csatlakozókat. Ahogyan egy igazi építésvezetőhöz illik, Djamila fel-alá járkál az építkezésen, minden mozdulatot felügyel, és imitt-amott meghúzza a csavarokat. A csúszdánál apának is segédkeznie kell, pedig ő közben kényelmesen ledőlt a homokba, és titokban anya szendvicséből falatozik.

Azt mondják, előbb a munka, aztán a szórakozás. De mi van akkor, ha maga a munka is szórakoztató? Akkor utána jön csak az igazi vad mulatás: a gyerekek kedvük szerint másznak fel, és siklanak le újra meg újra a csúszdán. Azután versenyt rendeznek, hogy ki ér hamarabb fel vagy le. Tele torokból biztatják egymást – végül is közel s távol senki nincs, akit zavarnának. Amir még szánkót is épít, amin Latiffal együtt lecsúsznak a dűnén.

Estére a gyerekek boldogan és kimerülten ülnek a mászókán, és csodálják a csillagos eget. Apa pedig élvezi a zajos élményt követő csendet. Micsoda gyönyörű nap volt!

Itt egy egészen másféle álomról olvashatsz, amelyet szintén valóra váltott a QUADRO.

Szólj hozzá

Felhívjuk a figyelmedet, hogy a megjegyzéseket közzétételük előtt jóvá kell hagyni